Tektonikai jelenségek a Mecsekalja-öv pannóniai rétegeiben: Pécs, Ifjúság útja és környéke

A Mecsek déli határán húzódó Mecsekalja-öv a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb töréses öve, jelentőségét a késő-miocénben és azután is zajló mozgások is meghatározzák. A Kárpát-medence nagy részéhez hasonlóan a pannóniai és kvarter üledékek közti jelentős hiátus, valamint a laza üledékekben a vetőkarcok hiánya miatt a különböző mozgási fázisok időpontjának és kinematikájának meghatározása itt is nehézségekbe ütközik. Ezek behatárolásához segítséget adhat a pannon-tavi litorális képződmények eredetileg közvetlen közelről származó törmelékanyagának vizsgálata. A Mecsekalja-öv legjobban feltárt szakaszán, a pécsi Ifjúság útja környékén a pannóniai durvatörmelékes képződményeket vizsgáltuk tektonikai és szedimentológiai szempontból. A közelmúltban létesült ideiglenes feltárások dokumentálása mellett fő célunk a tektonikai elemek mérése, a kavicsanyag kőzettani leírása makroszkópos megfigyelések és vékonycsiszolatok segítségével, valamint a forráskőzetek azonosítása volt. Az eredményeket fúrási adatokkal összevetve rekonstruáltuk az ősföldrajzi képet, a tópart kőzetanyagának tér- és időbeli változását, ezzel az egyes kőzettestek mozgását. A Congeria rhomboidea molluszka-biozónába tartozó ősmaradványok alapján a vizsgált üledékek a késő-miocén viszonylag fiatal szakaszáról, a 8-6 millió év közötti időszak egy részéről tanúskodnak. Az oligomikt, alig koptatott törmelék és az üledékszerkezetek tanúsága szerint a Pannon-tó hullámverése itt meredek, sziklás partot ostromolt, ahova betorkolló folyók nem szállítottak számottevő hordalékot. A homokba települő, koptatatlan törmeléket tartalmazó kavicsrétegeket legvalószínűbben szinszediment vetőmozgás üledékeiként értelmezhetjük és a feltolódások aktivitásához köthetjük. A kavicsrétegek változatos törmelékanyaga arra utal, hogy az üledékképződés ideje alatt már egymás mellett helyezkedett el a Mecsekalja-övben ma látható, igen eltérő kőzettípusok nagy része. A vetőzóna egyes elemei a homokos rétegsor lerakódása előtt, alatt és után is mozogtak: az alaphegységi kőzetblokkok helyzete kis mértékben változott egymáshoz és a pannon-tavi üledékekhez képest is. Az elmozdulások túlnyomórészt eltolódásos és feltolódásos jellegűek voltak. A miocén óta a hegység emelkedése az előtérhez képest a Mecsekalja-öv mentén néhány 10 - néhány 100 m közé tehető

Tapasztalatok az ipar 4.0-val – egy esetalapú elemzés

Mostanában számtalan tanácsadói anyag és szakcikk jelenik meg az ipar 4.0-ról és gazdaságra, illetve társadalomra gyakorolt hatásairól. Közös pontja ezen anyagoknak, hogy részletekbe menő gyakorlati példákat ritkán írnak le. A cikk célja, hogy egy cégnél nyújtson átfogó képet az ipar 4.0 adaptálásának kezdeti lépéseiről egy idehaza működő multinacionális vállalat példáján. A szerzők a vállalat által tett erőfeszítéseket az ipar 4.0 technológiákat rendező keretbe helyezik, számba veszik a kihívásokat és nehézségeket, a tapasztalt előnyöket és hátrányokat. Eredményeik alapján az ipar 4.0 teljes alkalmazása már a kezdeti szakaszban is jelentős eszközberuházásokat követel meg és komoly elvárásokat támaszt a munkaerő irányába is. Az irodalomban hangsúlyozott jelentős pozitív hatásokhoz (pl. profit, minőség, rugalmasság) képest az ipar 4.0 egyelőre olyan gazdag multinacionális vállalatok „drága játékszerének” tűnik, amelyeknek van idejük és erőforrásuk a kísérletezgetésre, elfogadva a nem megtérülés kockázatát is

Az epidemiológiai surveillance és járványmatematikai előrejelzések szerepe a pandémiás hullámok megelőzésében, mérséklésében – hol tartunk most, és hová kellene eljutni

A Járványmatematikai és Epidemiológiai Projekt egy egyedülálló kezdeményezés Magyarországon, mely jelentős tudást és tapasztalatot halmozott fel a COVID–19 világjárvány során. Jelen tanulmány a pandémia 2. hullámának példáján keresztül áttekinti, hogy miként működött a járványügyi észlelés és monitorozás rendszere, hogyan, milyen eredményekkel végezték a projekt munkatársai a helyzet- és kockázatértékelést, az előrejelzések készítését, végül javaslatokat fogalmaz meg a surveillance- és előrejelző rendszer fejlesztésére a járványügyi biztonság növelése érdekében.A 2. járványhullám 2020. június 22. és 2021. január 24. között zajlott Magyarországon, melynek során a megerősített COVID–19 esetek száma 356 197 fő volt, ami az első hullámban regisztrált esetszám 87-szerese. Összesen 12 226 megerősített COVID–19 halálesetet regisztráltak, az első hullámban jelentett szám 21-szeresét. Az országos R érték először 2020 augusztusában emelkedett 1,0 fölé. Mintegy 3 héttel azután, hogy az R érték augusztus utolsó hetében tartósan 1,0 fölé emelkedett, a halálos kimenetelű COVID–19 esetszámok növekedése is elindult, mivel a fiatalokról a járvány az idősebb korosztályokra is átterjedt. Mindezt a matematikai modellezési eredmények hetekkel korábban jelezték. November elején az előrejelzés 12 000 fő feletti kórházi ápoltat vetített előre a karácsonyi időszakra, melynek el-kerülésére kormányzati intézkedéscsomag készült. A 2020. november 11-i szigorítás a járványt az eredeti pályáról eltérítette, így a kórházban kezeltek száma a 2. hullámban az előrejelzésnek megfelelően 8018 főnél elérte a csúcsot, majd csökkenni kezdett. Január elején a modellezés azt mutatta, hogy a lecsengő szakaszban, az akkori intézkedések mellett is képes az időközben hazánkban is megjelent új variáns, a gyorsabban terjedő SARS-CoV-2 B.1.1.7, járvány-ügyi fordulatot hozni, ami szintén megvalósult. Összességében az epidemiológiai helyzetértékelés és matematikai modellezés képes volt a második hullám minden fő aspektusát időben és jól megragadni, a veszélyes folyamatokat előre jelezni és ezzel lehetőséget adni a gyors reagálásra. A 2. hullám tapasztalatai megmutatták, hogy a járványmatematikai és epidemiológiai képességek milyen hozzá-adott értékkel bírnak a döntéstámogatásban. Az észlelési és előrejelzési rendszereink megerősítése és a matematikai modellezéssel egységes keretrendszerben történő továbbfejlesztése további lehetőségeket nyithat meg az észlelés, megelőzés, egészségügyi és gazdasági károk elhárítása érdekében szükséges döntési folyamatok bizonyítékalapú támogatásában, és az ország járványügyi biztonságának növelésében

Város és reprezentáció = City, urbanity and representation

A 2004-ben induló, több önálló projektet magában foglaló kutatás középpontjában annak vizsgálata állt, hogy miképpen fonódik egybe egy város fizikai valósága kulturális képekkel, képzetekkel, történetekkel és társadalmi imaginációkkal. Azt vizsgáltuk meg, hogyan jelennek meg a városi terek irodalmi szövegekben, élettörténetekben, emlékezési rítusokban, a térhasználatban, különböző performance-okban. Elemeztük a térhasználat, azaz a terek kulturális jelentéssel telítésének folyamatait. Vizsgáltuk, hogy milyen térhasználati módok léteznek, ezek milyen összefüggéseket mutatnak konkrét történeti, társadalmi időszakokkal, a kollektív, vagy a személyes emlékezet síkjaival, az egyéni, vagy a közösségi identitás gyakorlataival. Célkitűzésünk kettős volt. Egyrészt azoknak az általános szimbolikus mechanizmusoknak és reprezentációs stratégiáknak a megmutatására törekedtünk, amelyek révén egy adott földrajzi térből belakott, bejárt, használt, leírt, eljátszott, emlékezett, azaz kulturálisan létrehozott tér, város lesz. Másrészt azt térképeztük föl, hogy milyen az a konkrét kulturális kontextus, melyek azok a sajátos tartalmak, képek és mítoszok, társadalmi és szimbolikus gyakorlatok, amelyek a szimbolikus értelemben vett Pécset megalkotják. Ez a kettős perspektíva az egyes projekteken belül, de azok egymásraépülésén, a különböző témák, módszerek és nézőpontok között létrejövő "dialógusban" is érvényesült. A támogatott időszakban a kutatómunka eredményeit konferenciákon, tanulmányokban, tanulmánykötetekben, és kiállítások létrehozásával prezentáltuk. | This project has been started in 2004. The project has focused on the issue of relationship between physical reality of cities and its cultural images, imaginations, histories. We have investigated how urban spaces appear in literary texts, biographies, rites of memories and in different performances. We analysed different processes of use of urban space, and of its cultural meanings. We dissect the different forms of use of urban space, and its relationships to given historical and social periods, to different aspects of collective and personal memory, to practices of collective and individual identity. The project had a double aim. We were going to describe those symbolic mechanisms and strategies of representations which turned geographical space into lived, used, memorized cultural space, into a city. At the same time we analysed and described the cultural context of contents, images, and myths, which create symbolically the city of Pécs. This double perspective in each parts of the project, its interconnection, the relationship between different themes, methods, and approaches has been expressed in "dialogs" between the projects. During this time we presented the products of our research on conferences, in volumes, books, and exhibitions

Real-time monitoring of the effectiveness of six COVID-19 vaccines against laboratory confirmed COVID-19 in Hungary in 2021 using the screening method

Several studies have reported the waning effectiveness of COVID-19 vaccines. This study aims to demonstrate the applicability of the screening method for estimating vaccine effectiveness (VE) in a pandemic. We report VE in Hungary, estimated with the screening method, in 2021, covering a period of Alpha and the Delta variant, including the booster dose roll-out. Hungary is in a unique position to use six different vaccines in the same population. All vaccines provided a high level of protection initially, which declined over time. While the picture is different in each age group, the waning of immunity is apparent for all vaccines, especially in the younger age groups and the Sinopharm, Sputnik-V, and AstraZeneca vaccines, which performed similarly. This is clearly reversed by booster doses, more prominent for those three vaccines, where the decline in protection is more evident. Overall, two vaccines, Pfizer/BioNTech and Moderna, tend to produce the best results in all age groups, even with waning immunity considered. Using the screening method in future pandemic waves is worthwhile, especially in countries struggling with a lack of resources or when there is a need to deliver VE results within a short timeframe due to urgent decision-making

Characteristics of the Third COVID-19 Pandemic Wave with Special Focus on Socioeconomic Inequalities in Morbidity, Mortality and the Uptake of COVID-19 Vaccination in Hungary.

Governments are increasingly looking to vaccination to provide a path out of the COVID-19 pandemic. Hungary offers an example to investigate whether social inequalities compromise what a successful vaccine program can achieve. COVID-19 morbidity, mortality, and vaccination coverage were characterized by calculation of indirectly standardized ratios in the Hungarian population during the third pandemic wave at the level of municipalities, classified into deprivation quintiles. Then, their association with socioeconomic deprivation was assessed using ecological regression. Compared to the national average, people living in the most deprived municipalities had a 15-24% lower relative incidence of confirmed COVID-19 cases, but a 17-37% higher relative mortality and a 38% lower vaccination coverage. At an ecological level, COVID-19 mortality showed a strong positive association with deprivation and an inverse association with vaccination coverage (RRVaccination = 0.86 (0.75-0.98)), but the latter became non-significant after adjustment for deprivation (RRVaccination = 0.95 (0.84-1.09), RRDeprivation = 1.10 (1.07-1.14)). Even what is widely viewed as one of the more successful vaccine roll outs was unable to close the gap in COVID-19 mortality during the third pandemic wave in Hungary. This is likely to be due to the challenges of reaching those living in the most deprived municipalities who experienced the highest mortality rates during the third wave

Unequal burden of COVID-19 in Hungary: a geographical and socioeconomic analysis of the second wave of the pandemic

INTRODUCTION: We describe COVID-19 morbidity, mortality, case fatality and excess death in a country-wide study of municipalities in Hungary, exploring the association with socioeconomic status. METHODS: The spatial distribution of morbidity, mortality and case fatality was mapped using hierarchical Bayesian smoothed indirectly standardised ratios. Indirectly standardised ratios were used to evaluate the association between deprivation and the outcome measures. We looked separately at morbidity and mortality in the 10 districts with the highest and 10 districts with the lowest share of Roma population. RESULTS: Compared with the national average, the relative incidence of cases was 30%-36% lower in the most deprived quintile but the relative mortality and case fatality were 27%-32% higher. Expressed as incidence ratios relative to the national average, the most deprived municipalities had a relative incidence ratio of 0.64 (CI: 0.62 to 0.65) and 0.70 (CI: 0.69 to 0.72) for males and females, respectively. The corresponding figures for mortality were 1.32 (CI: 1.20 to 1.44) for males and 1.27 (CI: 1.16 to 1.39) for females and for case fatality 1.27 (CI: 1.16 to 1.39) and 1.32 (CI: 1.20 to 1.44) for males and females, respectively. The excess death rate (per 100 000) increased with deprivation levels (least deprived: 114.12 (CI: 108.60 to 119.84) and most deprived: 158.07 (CI: 149.30 to 167.23)). The 10 districts where Roma formed the greatest share of the population had an excess mortality rate 17.46% higher than the average for the most deprived quintile. CONCLUSIONS: Those living in more deprived municipalities had a lower risk of being identified as a confirmed COVID-19 case but had a higher risk of death. An inverse association between trends in morbidity and mortality by socioeconomic conditions should be a cause for concern and points to the need for responses, including those involving vaccination, to pay particular attention to inequalities and their causes

Az Ortinno Hip&Knee rehabilitációs berendezés hatékonyságának értékelése járásvizsgáló rendszerrel cerebrál paretikus betegek esetén

 Az évi ötezer térdprotézis műtét (magyarországi adat) mellett egy másik, igen jelentős betegcsoport is a térd teljes nyújthatóságának elmaradásával küzd. Ezek az ún. cerebrál paretikus (CP) betegek, akiknél általában a perinatális időszakban bekövetkezett különböző súlyosságú agykárosodás okoz testszerte tónuszavart, ami a térdízület esetében a szemiflektált helyzet állandósulását jelenti. Huzamos ideig fennálló szemiflektált helyzet egy idő után a rossz izombalansz mellett a folyamatot súlyosbító ízületi tok, ízületközeli ín, és akár a térd körüli bőr zsugorodását is okozza. A problémát számos szerző elemezte, azonban általánosan elfogadott megoldás mindeddig nem született. Mindkét betegcsoport kezelésére, illetve rehabilitációjára egy olyan mechanizmust találtunk ki, amely a térd teljes nyújtását a gravitáció segítségül hívásával javítja. A térdízületi extenziós deficit leküzdésére egy olyan rehabilitációs berendezést készítettünk, amely az ülő, vagy fekvő esetben fenekével az ágy szélén fekvő beteg alsó végtagját a boka-láb régióban egy speciális saroktartóban rögzítve és így felfüggesztve tartja. A felfüggesztést úgy alakítottuk ki, hogy önbeálló módon a talpél függőleges, és ennek megfelelően a térdhajlítás haránttengelye vízszintes lesz. Amennyiben ez a helyzet megvalósul, és az így felfüggesztett végtagot ciklikusan megemeljük, majd ejtjük, az ejtés végpontját elérve a térdízület hátsó passzív rögzítő struktúráiban, illetve a fokozott izomtónusú térdhajlító izmokban egy nyújtó hatás lép fel. Ennek repetitív alkalmazása elősegíti a térdízület kívánatos teljes nyújtásának elérését. Az Ortinno Hip&Knee megalkotásánál eredendően az alapvető cél a térdprotézis műtétet követő flexiós kontraktúra megelőzése, kezelése volt. A térdprotézis műtétek Covid-járvány kialakulása miatti leállítása okán került át figyelmünk a cerebral pareticus betegek irányába. A méréssorozatot egy pilot study előzte meg, melynek során szerzett tapasztalatokra alapozva 2021 tavaszán kezdtük el a kezeléseket és a műszeres utánkövetést. A mérések eredményei alapján általánosságban elmondhatjuk, hogy az Ortinno Hip&Knee egy jól használható rehabilitációs berendezés, amely ilyen rövid, mindössze kéthetes kezelési idő alatt is kedvező eredményeket hozott a kezelt betegek alsóvégtagi mozgástartományát illetően. Ezt mind a fizikális vizsgálatok, mind a Diers 4D Motionlab rendszerrel vett járásadatok is alátámasztják. Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy szinte kivétel nélkül minden kommunikációképes beteg és ápolóik, szüleik kedvező hatásokról számolnak be a készülék kapcsán. A járáskép javulása mellett mentális pozitív hatásai is vannak a berendezésnek, esetenként még a beszédkészség javulásával is összefüggésbe hozható a kezelés hatása. Ugyanakkor a vizsgálatsorozat arra is rámutatott, hogy a kezelés felfüggesztése sok esetben az állapot romlását idézte elő, azaz nagyon fontosnak tűnik a kezelés folyamatos biztosítása a beteg részére.&nbsp